Az ember eredendően lelki szellemi lény, aki individuális képességeket hoz magával. A gyermek mellett álló pedagógus feladata, hogy segítse azt a folyamatot, amelynek során a felnövekvő ember összeköti magát a testével, miközben a földi világban lassan fölébred a szelleme.
Az első hétéves periódusban az érzékeit hatja át lelki tartalommal, a fogváltást követően a légzését és a vérkeringését, majd a nemi érés időszakában az anyagcsere folyamatait, s a végtagrendszerét.
Eközben az a szférikus tudat, amely a mesék világában él lassan földivé válik. A mesei fantáziát felváltja az ítéletalkotás, a konkrét valóság tárgyszerű megragadásának igénye és képessége. E fizikaihoz kötött tárgyias, racionális gondolkodás csiszolása a felső tagozat középponti feladata. Arra kell képessé tenni az ifjú embert, hogy a Föld polgárává váljék, hogy saját akaratával és ítéletével önállóan bele tudjon helyezkedni az életbe, de ne váljon földhöz ragadottá.
Tizennégy és tizennyolc éves kora között abban is segíteni kell az ifjút, hogy a földi ítélőképességébe horgonyzott fantáziája újból a csillagokig emelkedhessen. Képes legyen a megismerés által átvilágítva létrehozni, formálni, teremteni. Csak ezáltal válhat teljes emberré, aki képes a gyakorlatra irányuló gondolatok megalkotására, mert lénye nem egyoldalúan intellektuális. A felső tagozat feladata egy polaritás kiegyenlítése: földivé tenni az embert, s ugyanakkor megadni a képességet ahhoz is, hogy a csillagokig szárnyaljon.

A gyermek 14 évesen érkezik a felső tagozatba. Nagyon várja a középiskolát, valami újat szeretne, új kihívást keres. Életének legnehezebb időszakát éli, soha ennyire értő szeretetre nem volt még szüksége. Fontos számára az a biztonság, amit az ismert falak, személyek jelentenek. Kívülről, látszólag kezd egy felnőtthöz hasonlítani, de néha maga is úgy érzi, mintha gyerek lenne. Gyakran hozza tudomásunkra, hogy mit szeretne tenni, kortársai annyira meghatározóak számára, hogy akár feleslegesnek is érezhetjük magunkat. Pedig ez a szúrós, tüskés lény teli van bizonytalansággal, kétellyel. Igényli a felnőtt szeretetét és komolyságát, igazán fontos dolgokban a felnőtthöz fordul.
Nyitott a világra, mindent tudni akar róla, intellektuális terhelésre van szüksége.
Valamit kutat, valamire szomjúhozik, amit nem talál meg az érzékei előtt feltáruló külvilágban. Fogékonnyá válik az eszményképek iránt, keresni kezdi földi létének okát. Szépségkereső, idealista, nehezen veszi tudomásul, hogy, amit lát, hall és egyéb érzékszerveivel tapasztal, az nem mindig olyan, mint amit elképzelt, hajlamos polaritásokban látni. ( Kint-bent, fekete-fehér.) A külső és belső világ elválnak egymástól.

Átfogó bizonytalanság érzéséből szélsőséges kirohanásokra hajlamos, gyakran tapasztaljuk a dac, a cinizmus megnyilatkozásait. Keresi a helyét, és szerepét, próbálja magát valamivel azonosnak tartani, majd egy krízis során elválasztani, s újból valami mással azonosulni. A külvilág nem ad választ egy sor kérdésre, ami lelkük mélyén érlelődik bennük, lélekben.
A serdülő keresi azt a feladatot, azt a hivatást, amivel földi küldetése értelmet nyer. A világra, rátekintő, érzelemdús, lelkesítő közeget biztosítunk az ifjak számára. Fontos a pedagógus hitelessége, aminek az alapja az önismeret, a diákok és a tantárgy szeretete. A tanár elsősorban, mint nyitott, humánus lény áll az ifjak előtt. Szakmai tudása rendkívül fontos, emellett azt kell sugároznia, hogy érdeklődik a világ iránt, ami sok szépséget, izgalmat hordoz, s megtaláljuk benne a választ kérdéseinkre. Ezért a tanítás sokszínű, több irányból közelíti meg tárgyát, s rámutat a tantárgyak közötti összefüggésekre. Egy-egy jelenséget azonban a maga mélységében tárgyalunk. A diákok képességeik és érdeklődésük szerint mélyednek el egy-egy tantárgyban.

Ezekben az években zárul le a második hétéves ciklus és nyílik meg egyben egy új hét éves életszakasz. Eddig a gyermek a természet adta tekintélyt követte, lényét a kívülről kialakított szabályok, a ritmikus időbeosztás, az utasítások formálták. A nyolcadik osztály végére érkezik el ahhoz a küszöbhöz, amelyen túl meg kell tanulnia saját belátása szerint cselekedni, a nehézségeket a maga módján, saját lehetőségei és képességei szerint áthidalni.