A gyermek a 4-5. iskolaévben

A gyermek átérzi, hogy a korábbi gyermekség aranykorába nem vezet vissza üdvös út. Bátorságra és erőre van szüksége, hogy átléphesse a rubikont, akkor is, ha mindazzal, ami eddig volt szakítania kell, és nem világos, hogy hová vezet ez az út.

Az osztályban csoportok alakulnak ki, vitatkoznak és szervezkednek. Leveleket írnak, titkolóznak. A felnőttekkel vitatkozni kezdenek, váratlanul felmerülő, de igen mély kérdéseket fogalmaznak meg az életről, a világról és önmagukról. A mély szomorúság és a fékevesztett jókedv közti hullámzást is tapasztalhatjuk több-kevesebb ideig.

Néhány gyereken valóban érzékelhető, hogy úgy viselkedik, mintha nem tudná eldönteni, hová is álljon: legyen kicsi gyermek, aki helyett megoldják a feladatokat, vagy legyen öntudatos, már-már mindentudó, kész "kis felnőtt". A közöny és az élénk érdeklődés váltakozása nagyon jellemző ebben a intenzív időszakban, ami hosszabb-rövidebb ideig eltarthat.

Megközelítőleg az ötödik osztály idején nagy változást tapasztalhatunk. Elcsitulnak a kedélyek, a gyerekek vonásai kisimulnak. Sajátos harmónia, mozgékonyság és életöröm jellemzi őket ebben a korban. E korszak egyedülálló sajátossága lelkesedésben, külső és belső aktivitásban jut kifejeződésre. A gyerekek mozgása harmonikussá válik.

Túljutottak ekkorra a rubikon krízisén, bátorsággal és biztonsággal tevékenykednek a földi világban. Egyfajta megérkezés ez a gyermek fejlődési útján. A gyerekség csúcspontjának is nevezik ezt a korszakot, melybe az ötödik osztályos lép. Sajátos módon találkozik itt az individuális fejlődésben mindazzal, ami az emberiség történeti fejlődése során, a görögkor idején végbement.