Tevékenységeink az óvodában

Szabadjáték:

A gyerek szabad játéka kiemelt fontosságot élvez a Waldorf-óvodai élet tevékenységi formái között. A megfelelő tanulási forma ebben az életkorban nem az úgynevezett játékos tanulás: hanem a valódi tapasztalatszerzés, melyre a Waldorf-óvodai élet egésze ad lehetőséget.
A Waldorf-óvodai napirend 2/3-ában szabad játékra van ideje a gyereknek. Ezzel biztosított, hogy a kisgyerek szükségleteiből fakadó játék igényének kielégítése megvalósulhasson az óvodában.
A szabadon játszó gyerekek rendelkezésére állnak a különböző kuckók, állandó vagy ideiglenesen kiépíthető házacskák és az ezekhez tartozó berendezések, a sarokba támasztott bot-paripák vagy a fogasra akasztott palástok, koronák, kardok ugyanúgy, mint a bábsarok bábui és babái vagy a nagy fa- és kő építőelemek, illetve a különböző természetes anyagok, bársonyok, vásznak, szőrmék, selymek.
A játékszerek nagy része alapelvszerűen nem részletesen kimunkált, s ezzel is elősegíti a gyerek fantáziájának tevékenységét. A különböző, természetből származó tárgyak alkalmasak arra, hogy sok mindent jól helyettesítsenek anélkül, hogy rendeltetésükkel ellentétes módon kerülnének felhasználásra.
A gyerek úgy alkalmazza a játékszert és játékbútort, az anyagokat, ahogyan szüksége van azokra: környezetét alakítja, játékvilágát megteremti, és annak lakosává válik. Fontos, hogy a felnőtt ezt figyelemmel kísérje, és megértéssel kövesse.

Festés, rajzolás, formázás:

Színekkel és azok hatásaival való ismerkedéshez, növényi eredetű pigment festéket, méhviasz krétát, méhviasz gyurmát használunk. A gyermekeket nem késztetjük a figurális ábrázolásra. Nem a produktum az elsődleges, hanem az örömmel végzett tevékenykedés, az alkotás.
A sütés, mint formálási tevékenység: a hetenkénti kenyér vagy cipósütés alkalmat ad tésztával dolgozni, azt kiformálni és megsütni. Alapvető formák jönnek létre: kör alakú vagy hosszúkás cipó, "kígyók", rudak, csigák, fonott kalácsok, koszorúk. Az ünnepekhez kapcsolódóan, pedig különböző, egyszerű formákat alkalmazunk a sütésnél.
Gyapjúkép készítés: ez a technika átmenetet képez a kézimunkához tartozó gyapjúfeldolgozás, a plasztikus formálás és a kép-alkotás között. Sok színnel megfestett, kártolt gyapjút filclapokra lehet tenni és így képet készíteni, ami a rajzolás és festés tapasztalatait kiegészíti. Rajzoláskor kemény viaszkrétával, kemény lapon dolgozik a gyerek, festésnél vízfestékkel vizes alapon fest, levegős gyapjúból "levegős", kevéssé kontúros képet tud készíteni.

Ének,zene,vers:

Az évszakoknak, ünnepeknek, tevékenységeknek megfelelően a magyarországi Kodály-módszert követjük, népi hagyományokból bőven merítve a gyermek életkori sajátosságai és fejlődése szerint. Főként a kvint intervallumú, és a pentaton zene nyugtatja meg a gyermekeket ebben az életkorban. A hallás nemcsak a fülben zajlik. Szétárad. A gyerek az egész testében érzékel, és hall, ezért kezd el a zenére rögtön mozogni, táncolni. A zenéhez közvetlenül kapcsolódik a mozgás. Fontos, hogy több különböző hangszer az óvodában elérhető közelben van: kis rézharangok, harangjáték, xilofon vagy gyerek-hárfa, csörgők, botok, pengetős vagy fúvós hangszerek. A hangszerek segítségével a gyerekek érzékelhetik a különböző minőségeket. A mindennapos tevékenységeket – a különböző munkákat is – gyakran kíséri ének és vers. Bizonyos helyzetekhez szokásszerűen fűződik egy-egy az alkalomhoz illő dal vagy vers, amely a gyerek számára mintegy jelzi, hogy az óvónő éppen mit tesz (például: sütésnél, cipőkötésnél, rendrakásnál, ételosztásnál, mesélésnél). Így az énekszó belevonja a gyermeket az óvónő tevékenységébe a nélkül is, hogy éppen az adott időben részt venne az adott helyzetben. Fontosnak tartjuk az együttes éneklést. Az együttes éneklésnek nagyon fontos, közösségformáló ereje van, mert erősíti, mélyíti a csoportegységet.

Mese, báb:

A gyermekek minden nap hallgatnak mesét a nap megfelelő időszakában. Ez énekléssel vagy hangszeres zenével kezdődik. A meséket nagy gonddal választjuk ki, s a szép magyar beszédre ügyelve mondjuk el. Egy-egy mesét két, három héten keresztül is mesélünk, hogy ez által is újra meg újra átélhessék a gyermekek ugyanazt az élményt, ami által fejlődik belső képalkotó képességük és nő a biztonságérzetük. Egy-egy mesét két, három héten keresztül is mesélünk, hogy ez által is újra meg újra átélhessék a gyermekek ugyanazt az élményt, ami által fejlődik belső képalkotó képességük és nő a biztonságérzetük. A mesemondás fejleszti a gyerek érzelmi, értelmi és anyanyelvi képességeit egyaránt. A Waldorf-óvoda bábjai általában saját készítésűek;
a leggyakrabban a szülőkkel együtt készítik az óvónők, esetleg a nagyobb gyerekekkel, mint ahogy az összes többi játékállatot és lényt, törpét, babát is. A bábuk arca csak nagyjából kidolgozott, hogy helyet és teret adjon az intenzív gyereki projekciónak.

Ritmikus játék, euritmia:

A kisgyerek saját test- és térérzékelésének elmélyítésében, a ritmusos mozgások átélésében, a mozgásformák harmonizálásában és a mesei jelenetek megelevenítésében jelentős szerepet játszik a mindennapos ritmikus játék. Ez a tevékenység, amely naponta 15-20 percig tart, a kisgyerek közvetlen utánzóképességére épül. (Mozgást látva, érzékelve ő is együtt szeretne mozdulni a környezetével.)
Jellemző erre az életkorra, hogy a gyerek bizalommal követi az óvónő mozdulatát anélkül, hogy előre tudná milyen célból, végzik azt. Mozgásnyelvről is beszélhetünk.
Egy dalt énekelve vezeti az óvónő a gyerekeket arra a helyre, ahol majd együtt tudnak mozogni és táncolni. Az életkorukból adódóan a gyerekek nem körformában, hanem inkább fürtformában csoportosulnak az óvónő köré, miközben ő elkezdi a játékot. Mondókákat, verseket, dalokat mozgással kísérve, egy történetbe ágyazva játszik el az óvónő, mindig az aktuális ünnephez és évszakhoz kapcsolódva (például: a paraszt kimegy a rétre szántani és aratni, elviszi a lovát a kovácshoz patkolni, megfigyeli a gólyát, fecskéket vagy a méhecskéket, végzi a munkáját, törpékkel találkozik, táncol velük… stb.). Fontos, hogy a természet élete és az emberi munka sokféle szempontból jelenjen meg ebben a mozgásnyelvben, s ezt az élményt a vers és a dal zeneiségével és tartalmával megfelelően egészítse ki.
A napnak ebben a szakaszában lehet helye például: a betlehemezésnek, a mese dramatizálásának vagy a születésnap megünneplésének is. Az óvónő mindig úgy állítja össze a ritmikus játékot, hogy benne, frissítő változásban jelenjenek meg az erőteljes és gyengébb, illetve a nagy és egészen finom mozgások, a vidám és komolyabb hangulatok. Lehetőleg mindig váltakozva kövessék egymást a gyors és lassúbb mozdulatok. Az óvónő megpróbálja, a gyerek testét (és lelkét egyaránt) úgy mozdítani, hogy utasítást ne kelljen adnia. Ennek ellenkezője a Waldorf-pedagógia szerint zavarná a gyereket abban az álmodozó és önfeledt tudatállapotában, amely erre az utánzó gyermeki korszakra jellemző.
Az óvónő egyszerűen mozdul és énekel, úgy mintha ott helyben találná ki, mesélné el az egészet és az óvodások szabadon kapcsolódnak be és követik őt ebben a ritmikus játékban.
Helyet kaphatnak itt a szabályosabb gyerekjátékok is, ugyanúgy, mint a körtáncok, de mindent át kell, hogy öleljen a tartalmi összefüggés és ennek egy szokásrenden alapuló felépítettsége. Semmi sem történik öncélúan, minden része kell, hogy legyen az egésznek, hogy mondanivalójával, tartamával azt szolgálja.
A tartalom mindig változik, természetesen az ünnepkört követően, de legalább két hétig naponta ismétlődik egy-egy ritmikus játék.
A hétnek mindig ugyanazon napján euritmia tanár jön az óvodába, és a ritmikus játék idejében elemi euritmiát tart. A gyerekek jól ismerik őt, és nagyon várják. Az euritmia mozgás-művészet, mely szintén Rudolf Steiner nevéhez fűződik. Körülírható, mint látható beszéd, látható zene. Az euritmia, a tánc, a ritmikus játék szép harmonizált mozgást hívnak elő a gyerekből.

Háztartási, kerti munkák, kézművesség, barkácsolás:

Az általunk végzett háztartási és kerti munkák zöme hasonlít egy régi, hagyományos háztartás munkáihoz, ahol nem gépek működnek, hanem szeretetteljes mozdulatokkal az emberi kéz dolgozik.

E tevékenységek különbözőek lehetnek:
• a mindennapi munkák (vásárlás, sütés, főzés, asztalterítés. Ételosztás, mosogatás, rendrakás, virágöntözés, állatgondozás, takarítás)
• heti visszatérő munkák (mosás, vasalás, varrás, játékszer javítása, évszakasztal "felújítása")
• havi, évszakonkénti munkák (veteményezés, aratás / betakarítás, befőzés, gyapjú feldolgozása, selyemfestés).


Ezeket a munkákat a (benti és kinti) szabad játék ideje alatt végezzük, egymást átható ritmusokban. A gyerekeknek lehetőségük van a különböző folyamatok átélésére: Például egy ilyen tevékenységi kör az ültetés vagy palántázás, a termések leszüretelése, a befőzés, vagy a gabonák feldolgozása, mely tevékenységek többrétű és természetes módon épülnek be az óvoda mindennapi életébe.
Természetes napi tevékenységként épül be a munka a Waldorf óvodai élet gyakorlatába. A gyermek tetszése szerint vehet részt a terítésben, tízórai készítésben, takarításban, kertészkedésben.
Mivel az óvónő szívesen és belső örömérzéssel végzi ezeket a tennivalókat, a gyermek utánozza őt, és hasonló örömmel fordulván a teendőkhöz. Ezeken keresztül is megismeri környezetét, és kapcsolatba kerül az alapvető, természetes számolási feladatokkal.
A gyerekek számára különös hangsúlyt kap a kézművesség, és a barkácsolás, mint elemi játékkészítési lehetőség.
Népi hagyományokra támaszkodva papír, textil, fonal, gyapjú és más természetes anyagok felhasználásával kézimunkázunk. A fogásokat a gyermekek utánzásos módon sajátíthatják el, mint a családban.
A varrást, a hímzést valamint a speciális eszközöket (körmöcske, szövőkeret) igénylő munkákat is nagy kitartással végzik az iskolába készülő gyerekek az utolsó óvodai évükben.
A nagyok - kora tavasztól - egy egymásra épülő több hónapos folyamatot élhetnek át. E folyamat során sok mindent lehet megfigyelni a gyermekek érettségi szintjéről: ki, milyen precízen, kitartóan vesz részt? Milyen könnyen sajátítja el az új tevékenységet? Tud-e már éneklés vagy beszélgetés közben is tevékenykedni vagy rögtön megáll a keze? Segít-e a lassabban haladóknak? Hol tart az akarati, képzetalkotási, érzelmi fejlődése az adott gyermeknek. Nagyon szépen mutatja iskolaérettségük állapotát.
Ez az időszak vastag gyapjúfonal gombolyításával kezdődik, majd körmönfonnak, körmöcskéznek, szőnek, végül, pedig egy kis babaházat készítenek. Így sor kerül kalapácsolásra, fűrészelésre, faragásra, reszelésre, csiszolásra, igazi szerszámokkal, a satupadnál.

Itt vagyunk megtalálhatóak!
Kérdése van?
Írjon nekünk!
Telefonos elérhetőségünk
Home
Design copyright Attikasite 2012
Sitemap